Bizony az én Megváltóm él!

Egész nap zuhogott az eső. Szürke, rossz idő volt. Szerettünk volna menni istentiszteletre, de a kisbabát nem akartuk hurcolni ide-oda, ki-be az esőben, szóval első programunk így a családi ebéd volt.

Elég sokan vagyunk, így a káoszt elkerülve a locsolás szép rendben zajlott. A család nőnemű tagjai felálltak egy sorba, velük szemben pedig a férfiak, aztán szép sorban mindenki általában egy vers kíséretében megöntözte a lányokat. Heidike a popójára kapta a "finom" kölniket. :D

A közös ebéd után meglátogattuk a 91 éves dédimamát is. Heidike most találkozott Vele először, sajnos mivel egész délután nem aludt 1 értelmeset, így a végén vigasztalhatatlan ordításba kezdett, mi pedig kezünket-lábunkat eldobva rohantunk hazafelé, hátha megnyugszik és elalszik az autóban.

Egész nap esett az eső és estére már csak egy zokni maradtam, úgy elfáradtam.