Úticélunk Kirgizisztán fővárosa, Bishkek volt, amiről nem hallottunk semmi biztatót, ellenben érdeklődve vártuk mit hoz számunkra ez az utazás és már azért is nagyon hálásak voltunk, hogy itt bizony vannak szép nagy fák és normális parkok. Az időjárás előrejelzéstől sem kaptunk sok jót, végig esőt mutatott, a megérkezésünkkor konkrétan leszakadt az ég, azért reménykedtünk. 

A finom reggeli után (telenyomtam magam füstölt lazaccal) nyakunkba vettük a várost, de az utca végéig jutottunk, mivel a nagy távolságok és egy 16 hónapossal nagyon nem mindegy merre kóvályog az ember. Taxit könnyen lehet találni, de olyan taxist, aki el tud tájékozódni a latin betűk útvesztői között, már nehezebb, a mi orosz nyelvtudásunk pedig 3 szóból állt nagyjából, így kicsit szidtuk magunkat, hogy miért nem a hotel által intéztünk fuvart. Végül találtunk olyan személyt, aki bevállalt minket és el is vitt bennünket a kívánt Oak Parkba. 

Aznap a belvárost fedeztük fel, főleg zöld területeken csámborogtunk, felültünk az óriáskerékre, ami kb. 1200 Ft-ba került, aztán szétnéztünk a vidámparkban, majd ettünk egy helyi, menő étteremben. A zene, a dizájn, a kiszolgálás csúcsszuper volt, csak úgy alakult, hogy nem tudtam eldönteni, hogy mit is szeretnék pontosan és a pincérnő rámbeszélt 1 csomó mindent, Heidi meg alig evett, így kettőnknek kellett megbirkózni azzal a rengeteg kajával. 

A napunkat az Osh Bazárral zártuk, úgy sajnálom, hogy a standokról nem készítettem képet. :( 

A bejárat

Istvánnak sikerült venni egy szép zöld szuvenyírsapkát. :D 

Chak-chak, the tatar's national dessert
(Fánk ízű házi ropi, tele volt ilyennel a piac, előtte éppen láttunk egy TV műsort, ahol ezt készítették)