Még nem sikerült megnézni a folyó túloldalán lévő mecsetet. Kivilágítva csodaszép, meg amúgy is, de nyilván kíváncsi az ember, hogy milyen belülről.

Vasárnap felkerekedtünk, hogy megnézzük a mecsetet és a környék látnivalóit. Heidi elaludt a buszon, így István kint megvárt az alvó bébivel.
Hú, hát óriási, sokkal nagyobb, mint ami a belvárosban található. Levettem a cipőm, beöltöztem és követtem az embereket. Nagyon meglepődtem, mert szabadságot tapasztaltam. Lehet azért is, mert nyitott a turisták számára is, de a sok gyerek játszott a szőnyegen, az emberek fotózkodtak (és nem holmi fehérnépség), én alig mertem elővenni a mobilomat, de ezeket látva, felbuzdulva készítettem pár képet. Belül elkerítettek egy nagy részt, ahová szerintem csak a komoly, imádkozó férfiak tehették be a lábukat. 

Próbáltam keresni egy kis sarkot, ahol én is lekuporodtam és fohászkodhattam a szeretet Istenéhez.