Evergreen

mint a borravaló...

2018. április 16. - Édri <><

le vagyok maradva.

A múlthetünk annyira zsúfolt volt + sokszor egyedül is voltam Heidivel, hogy az írás még a gondolataimban sem volt...
Remélhetőleg a héten azért tudok rá időt szakítani. :)
A leányzó 19-én lesz 4 hónapos. :)

A mosipelus kaland

Mivel zöldnek vallom magam - persze van még hová fejlődni rendesen -, ezért múlthét csütörtökön vettünk egy amolyan mosható pelenka tesztcsomagot, hogy ezzel is kíméljük a környezetünket, nem utolsó sorban pedig költséghatékonyabb is, mint az eldobható társaik.

A mosható pelenka előnyei:
       + környezetkímélő
       + érzékeny bőrűeknek kiváló
       + gazdaságos
       + korai szobatisztaság
       + jó befektetés

 

Átolvastam a leírást, kimostam őket és pénteken be is vetettem a pelusokat.
Az első döbbenetet a méret okozta. Olyan nagy lett a csomag, hogy azt hittem, hogy a baba a popóján fog pörögni, ahogy pedig ráadtam a kisnadrágot, tovább szörnyülködtem azon, hogy mennyire nem esztétikus a látvány.

Az első (9) peluscsere alkalmából körülbelül a mosipelus minden része kakis volt. A papírbetét, a belső és a külső is, természetesen sikálás, áztatás, aztán landolt a vödörben.
Tulajdonképpen nem a kakimosás a legnagyobb gond (erre lehetett is számolni), hanem az, hogy megvágta a baba pici bőrét. Eléggé... pedig nekem úgy tűnt, hogy egyáltalán nem csatoltam szorosra.

Szóval az első mosipelusos nap elég kiábrándító volt számomra, de elhatároztam, hogy tovább próbálkozom.
Jelenleg ott tartok, hogy itthon használom csak, utazáshoz nem és még az éjszakát sem mertem bevállalni. Már be tudom úgy csatolni, hogy ne vágja meg Heidi bőrét és a bambusz pelenkabelső nagyon tetszik, bár nehezebben szárad.

Az a tervem, hogy próbálkozom még másik fajtával is. NEM ADOM FEL! :D

Itt a tavasz!!!

VÉGRE!
Itt a jó idő, napsütés, lehet a szabadban üldögélni.
A húsvét és az előtte lévő napok eléggé sűrűek voltak, így a hetet nem tábláztam be programokkal, hogy itthon is legyünk kicsit és pihenjünk.
Pihenés... hah. Olyan nincs, de nyilván másabb, ha itthon vagyunk, a saját kis helyünkön, "nyugalomban".

Kedd délután meglátogatott egyik kedves barátnőm, Nagyutazó Nóri és megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni a Nagyerdőre és iszunk egy kávét a Víztoronyban.
Olyan, de olyan klassz volt beszélgetni, csacsogni, kimozdulni, napon lenni. Ráadásul Nóri nagyon ügyesen és bátran dajkálta Heidikét, felüdülés ez egy anyának. :D

A szerdai napunkat főleg itthon töltöttük, édes kettesben, amikor pedig kimentünk babakocsizni, sok volt a sírás. Ilyen sem történt még a 3 hónap alatt. Ki is merített rendesen.
Egyébként annyira off az agyam, hogy örülök, ha ki tudok magamból préselni pár mondatot.
Amúgy tevékenyen telt a nap, mostam, törölgettem, kicsit főztem. Fogalmam sincs hány órákat alszom, ahogy arról sincs, hogy egyben mennyit sikerül szundítanom...

 img_3109.JPG

Húsvét hétfő

Azon gondolkoztam, hogy ez a blogírás lehet csak a kaki-pisi kombóról fog szólni, mivel húsvét hétfőn is e kettő körül forgott az életem.

Mentünk a férjem mamájához, ahol Heidi úgy bekakilt, hogy a harisnyanadrágon keresztül is csöpögött a kaki... A Szeréna dédivel ez volt az első találkozás - számomra maradandó. A poén az volt, hogy otthon hagytam a nedves törlőkendőt (hurrá, gratula!).
Emlékszem elindulás előtt még gondolkoztam, hogy melyiket is tegyem be, ugyanis ami vasárnap volt a táskában, az elfogyott. Ezek szerint úgy elmerengtem, hogy elindultam nélküle. Szóval kakis lett, gyors pelenkacsere, öltözés.

Aztán átmentünk István nagybácsijához, ahol ismét bekakilt, ez még nem is lett volna probléma, de a tisztába tétel közben bepisilt és olyan lett a ruhája! Húúú. A bodyt még le is tudtam cserélni, de a rugdalózót nem.

Mégis hány váltás ruhát tegyek be? :/ :)

 

img_3080_1.JPG

Húsvét vasárnap

Bizony az én Megváltóm él!

Egész nap zuhogott az eső. Szürke, rossz idő volt. Szerettünk volna menni istentiszteletre, de a kisbabát nem akartuk hurcolni ide-oda, ki-be az esőben, szóval első programunk így a családi ebéd volt.

Elég sokan vagyunk, így a káoszt elkerülve a locsolás szép rendben zajlott. A család nőnemű tagjai felálltak egy sorba, velük szemben pedig a férfiak, aztán szép sorban mindenki általában egy vers kíséretében megöntözte a lányokat. Heidike a popójára kapta a "finom" kölniket. :D

29791203_1632371810149517_235660221291671020_n.jpg

 

husvet2018.jpg

A közös ebéd után meglátogattuk a 91 éves dédimamát is. Heidike most találkozott Vele először, sajnos mivel egész délután nem aludt 1 értelmeset, így a végén vigasztalhatatlan ordításba kezdett, mi pedig kezünket-lábunkat eldobva rohantunk hazafelé, hátha megnyugszik és elalszik az autóban.

Egész nap esett az eső és estére már csak egy zokni maradtam, úgy elfáradtam.

Húsvéti készülődés - Nagyszombat

Minden évben vannak érdekes elhatározásaim. Tavaly ilyenkor például a vegánság kipróbálása volt az egyik dilim, amit kb. 2 napig sikerült tartanom [:D] mivel a legtöbb dolog tartalmaz valami tej-, vagy tojásfélét, tehát nem volt energiám ezeket bogarászni, inkább hálát adtam, hogy nem vagyok semmire sem érzékeny és bármit ehetek. :) :)

Tehát most elhatároztam, hogy süteményt fogok sütni! Eddig mindig kevert sütiket készítettem - brownie, muffin, sajttorta -, de idén "rendes" lapos süteményt akartam csinálni, ahol a krémet is főzni kell. Kerestem is egy rém egyszerű receptet, aztán drukkoltam, hogy Heidi hagyja majd megcsinálni.
Délelőtt 10 óra körül kimentünk a konyhába, beleraktam a babahordozóba és csendben figyelgetett és el is aludt! Majd' kibújtam a bőrömből, úgy örültem, hogy ez ilyen könnyen ment.
A sütés... Maradjunk annyiban, hogy még gyakorolni kell, de nem lett ehetetlen. A külcsínen is van bőven javítanivaló + nem is lett egy ízorgia, de a saját sütésű első, laponként (2 db!!!!) készített és főzött krémű sütim lett.

[A visszaigazolások alapján a felnőttek azt mondták, hogy jó, a gyerekek pedig azt, hogy nem édes. Nah, majd a következő!! Muhaha.]

Szombat délután pedig találkoztunk a középiskolai barátnőimmel. Sajnos nagyon kevésnek bizonyult az a pár óra, amit együtt töltöttünk, de jó volt látni a kedves arcokat. Heidi kicsit nyűgös volt a végén, ez is nehezítette számomra a koncentrációt.

Huh, egyébként az elindulás most sem volt piskóta. Amikor végre felöltöztettem Heidit a csini kis rucijába, bekakilt,  így indulhatott újra az egész tortúra...

img_3081.JPG
A csodálatosan csodálatos sütemény :D

 

img_3077.JPG

A banda

Újrakezdés

Ismét személyes blogolásra adtam a fejem. Fogalmam sincs mennyire lesz időm írni, de megpróbálom. :)

Nagypéntek alkalmából eszembe jutott ez a blog ügy, ugyanis 6 évvel ezelőtt Londonban töltöttem a húsvétot, ami szuper volt, erről is íródott bejegyzés, mégpedig itt: http://angliaikalandjaim.blogspot.hu/2012/04/husvet-londonban-i.html

Számomra a blogolás nem más, mint dokumentálás. Az idő múlásával bizony halványodnak az emlékek, de a bejegyzések segítenek feleleveníteni az akkori élményeket, érzéseket. Csak legyen idő visszaolvasni. :D

blog.jpg